Tegnap a havat taposva rímmeket faragtam. Ez nálam gyakran megesik, de most le is írtam:)

Becsukom a szemem

Nyargaló mosollyal ébreszt mindenfelé már a tavasz,

Mindenkihez van egy meleg ölelése, madárdalt fakaszt.

A hóvirágot is nyugvó, öreg hagymájából új életre ébreszti,

Mely a szerelmes fehér fejét a csalódás jegétől sem félti,

Nő, nő hozza a remény új hatásait, optimistán a jövőbe nézve,

A gyakori hajnali zúzmara csalfa harapásait is túlélve.

Naiv boldogsággal növekedik álmaiban, mert nem sejti, hogy az ravasz,

Kívánva a melegét, mely helyett mit kap?, megsemmisítő lohasztó havat.

Nem kívánja többet, már csak a földalatti nyugalmi szakaszt,

Még ha később melegre is hízik, a most még a téllel flörtölő tavasz.