Karvaly-szezon, hát GO!

Hétvége szeles időszakában is a karvalyok után kujtorogtam, mint ebben az időben szokásjog nálam, meg némi beteges perverz hajlam. Pénteken volt egy jó 60-80-as szél azokban a revírekben, melyeket aznapra rendeltem magamnak. A famászásra alkalmatlan idő ellenére 3 fát letoltam. Igaz egyik alkalommal a szeles 2 méteres kilengések közepette, 10 méterre ég és föld között mindkét vasam kiszakadt a vékony kéregből, bal kezem lecsúszott a törzsről. Így jobb kézzel zászlóztam egyet, mint a kínai cirkusz levegő ördöge, csak alattam nem volt háló, meg magamon biztosító kötél. Az előző elég macerás magammal vinni és kihúzni, a második bár van, mindenféle beülő és ereszkedő gépekkel, még sem használom évek óta őket. Úgy vagyok, ha extrém sportolunk, az legyen némi adrenalin növelő. Tény mindenki mást ledumálok róla, főleg, hogy többségében egyedül szántom a fákat, nem szeretek kukkolót magammal vinni karvaly családjaim közelébe. Szóval emberek egyedül ne menjetek az erdőbe, és fára biztosítás nélkül ne másszatok! Én nem vagyok normális, így ez ne legyen példa senki szemébe. Sancho jött velem pénteken, így tudott volna telefonos segítséget kérni, bár annyit mondott mutatványomra kurtán; VigyázzJ. Ja, és bírom, mert mint ismeretes nem áll be a szája, és persze kérdez is. Na most felmászás és lemászás között, ha kapok levegőt, akkor még válaszolgattok is neki, így mackóhájam égetése a piros sávba történt, mit nekem fostos turbódiétaJ.

Minden esetre úgy vagyok a veszélyességi faktorral, hogy igazat adok annak, aki azt mondja, ahogy vénül az ember, ismét egy új gyerekkort él meg. Velem is valami ilyen lehet, mert valahogy a félelem része kiesik már és egyre cinkesebb fákra felmászom, olyanokra is (bükkfa) melyekre 20 éve inkább mást küldtemJ Hát igen, inkább a karvalyaim miatt halljak meg, mint rám énekeljétek, hogy két női láb között állt be a ketyegőm, vagy a kamion volt az erősebb és lézekukkerral kellett összegereblyézni földi mivoltomat.

De a lényeg. Minden évben van valami apróság, mely a karvalyok kutatása során előjön. (Ezért is tolódott a könyvem kiadásaJ) De az idei év picit döbbenet, az elmúlt 25 év tapasztalatára!

Az egy dolog, hogy a 10 év óta használt 7 revír, amit pénteken néztünk meg, csak 3-ban volt költés, mert a nyugat nílusi miatt igazából a korábbi évek állományára azért én sem számoltam, a felére azért igen, így nem volt csalódásom, vagy újdonság ebben a faktorban szembesülni. Viszont a döbbenet mindjárt az első fészeknél volt. Az 5 tojásból egy fióka köszönt rám és 4 tojás! Az tudni kell, hogy 10-15%-ban egy vagy két bezápult tojás szokott lenni, vagy gyakorinak mondható, okáról a MME uccsó ragacsos évkönyvében olvashattatok tőlem. De 4?!? És persze mivel a fióka 2 hetes volt, nem volt kétségem, hogy a többi tesó elkésett, illetve biztos, és végleg. Persze tojásokat elhoztam az esti boncoláshoz.

Következő két revír üres, majd a negyedikben két 25 napos hímecske mellett 3 tojás! Ejnye, mondta karvaly bácsi ég és föld között a kurva nagy szélbe odafent, miközben dokumetációs fotókat gyártotta fél kézzel, válaszolgatott Sancho kérdései áradatára, majd legyűrűzte a két porontyot, bezsákolta a 3 tojást, és nyomott pár kifordított tripergelt a támadó tojó nagy örömére, a szeleknek köszönhetően. Látszott a mamán, erősen vuduzza az ágat hegyes karmaival a leesésem reményébenJ

5. revír üres, csak a tavalyelőtti fészekmaradvány dacolt az elemekkel. 6. revírnél bár az új fészekkel semmi gáz nem volt, de a villamos szakemberek (DÉMASZ), gondolt egyet, és azokat a nagy nyárfákat, melyekre azt hitte veszélyes lehet az áramszállító kanócára, egyszerűen belevágták az erdő irányába.  Még ilyet nem láttam. Június elején, lombos fákat kidöntenek, be az erdő felé, oszt otthagyják!!! Még az etnikumot szidják, az legalább hasznosította a fát. Gyanítom a végfelhasználó azért itt is meg lesz hamarosan, és azt is, hogy az erdő tulaja erről a magánszorgalomról mit sem tudott! Ja és az egyik ilyen fakivágás sorozata pont a karvalyom fészkét csapkodta mindkét irányból. Szegénykék hátrahagyva, az éppen kelő tojásokat, rontották a kelési és kirepülési mutatóimat.

A hetedik revírben a karcsik ismét jól megtréfáltak, és a galambászokat is, mert visszaköltöztek abba a régióba, ahol 6 éve költöttek utoljára. Egy olyan párról van szó, mely a falutól alig 200 méterre fészkel, és az utolsó utcában lakó 4-6 röpgalambokat tenyésztőben ettől némi alvászavart szimultált. Tény az erdő teli volt és most is, purcligalambok tépésével. (Tudd be nem ismerem a kistestű galambok fajtáit pontosan, így lepurclizom a körösi, a BP, keringőt, a páva, vagy pörtli, tököm tudja milyen kis tubikat). A karcsit 5 éve egy ölyv albérlete odébb tolta a falú felé, majd ez az egérkaszkadőr a következő fészkére is rápakolt. Tény az ölyű 4 éve hűséges lett ehhez a fészekhez már, így attól foga és idén is onnan meszelteti fiókáival ki, a lepárlott rágcsálókat, dögöt, és nagy szívfájdalmamra a menyétkéket, melyet még fotóztam a fészkükben anno. Így a karesz 3 éve az első galambász házával egy vonalba, tőle talán 60 méterre lebivakkolt. Az első évben a már legyűrűzött fiókákból két hímet, némi átcsatolásokkal, de visszakaptam egy dobozban egy héttel később. A következő két évben 30 méterrel odébb építkezett a karesz, és a galambászok nem vették észre, mert a pesti rokonyokhoz hasonlóan, ők is egy csövi sátor fölé vertek tanyát. Mit szeretnek a szipusokon a karvalyok, már a közelségét, csak tippelni tudomJ. De ennél jobb sekus őrzést nem ismerek. Tán az MME is felvehetné őket a fészekőrzésreJ karcsiknál rengeteg referenciát tudokJ

Lényeg, itt két évig kiröppentek a picik rendesen. Idén se csövilak, se fészek, tépés viszont találtunk, és a hímecske is jelezte számomra, helló! Már a második fiókás fészeknél a délután, mely szintén kissé odébb csúszott a tavalyitól, és semmi jel nem mutatta a költési jelenlétüket, mondtam a Sanyikának, ha van karvaly a revírbe én megtalálom, mert szeretnek engem és jelt adnak. Mint egy mementóként, egy tojó karvaly vágott ránk, csendben és hangtalan, így karvaly bácsi hamar meglátta a fészket, egy sorral odébb. Szóval itt a 7. revírnél nem volt semmi, csak a kis hím hangja, meg a galambok tépései. Már jöttünk kifelé, hogy ámen, mert sötétedett, de a 7. érzékem valahogy most is működött, mint mindig, és ferdén vissza néztem, és hoplá ott volt ni 12 méter magasan. Melyet már lenéztünk oda-vissza…

Suma summárom, 6 méternél villába ágazás, fészek persze egy partvisnyél vastagságán még hattal feljebb, így a másikon maciztam fölfelé. És persze boldogság, mert 4 csibe fehérkedett a fészekben. Érdekes egyik szülő sem jött be, nem kiabáltak, semmi. Gondolom galambászok adtak nekik eddig is, volt már élettapasz a hátukonL.

Otthon a 7 tojást felbontottam. Mind a hét tojásban volt embrió!!! Ez miért csoda? Mert a 25 év alatt pár száz tojást megnéztem, és volt összesen 2 embriós tojás, hát csak ennyiért. Volt egy „keresztcsőrű” csibe is! 3 kicsinek a jobb lába lótuszülésben volt, rátekeredve a szikre! Egy csibe olyan 2 hetes embrió korában halt el. 3 csibe a kelés előtt, 3 pedig 2-3 nappal kelés előtt. A furi az volt, hogy összesen 2 csibének volt szikzacskója!!! Nem sámli mi? Gondolom tudjátok mit jelent ez? Ha nem, ezt vegyétek most szakmai feladványomnak. Könnyítésként, vagy segítségként, egy csibe sem vágta még át a magzatburkát, ergo, még volt 24 órája a kiütésre is minima a legnagyobb tesónak is. Tudtok mindent, mindenki kurva okos, hát lássam a megoldástJ Na jó, aki nem tenyésztett még soha és nem keltetett madarat, az a neten, vagy könyves szakirodalomban is utána nézhet, mielőtt „rávágja” a tutifrankótJ. Ajándékok értékesek, hát húzz bele!

Szombat, egyedül és két revír. 50% siker, egyik üres, a másikban 4 kéthetes csöpség, alig mélytányéron, és tökre az út felett, alig 6 méteren. Picit ledőlve, így némi rőzsével a vállamon, mint anyóka visszamásztam és alápakolva fixáltam a viharos szélben a kicsik jövőjét.

Vasárnap Zatuval a helyi lehetőségeket néztük végig. 7 revírt szintén, melyből 4 foglalt. Egyben kotlás. Nem mentem fel, mert lehet éppen kel a pici, remélem ez se túlhordott tojások lesznek, csak megkésett, vagy sarjú, bár más fészek itt nem volt.

A tuti revírek üresek voltak, egynél három kitollasodott hím ölyvecske nézegetett le ránk bátran a 4 méteres magasságból karvalyunk egykori, de kibővített kérójából. Mondtam is a Zatunak, na ezek embert még nem láttak, mert nem féltek, csak kíváncsiskodtak. A fészek alatt őzgida láb, meg szarka és fácán szárnyak. Ha vadgazda látja, nem mosható le, hogy őzet fog az egérvadász!

Amiben volt valami. 6 tojásból három puja és három besülés. Másik 5 tojásból 3 fióka kelt kezdetben, de tegnapra egy pici hím maradt, tojások one, pedig a tojó még a földön is megrúgott volna, a nyárfán meg kezemre és fejemre tetovált pár hosszanti sebet. Harmadik fészekben 4 puja, itt minden rendben volt, a tépőhely klasszikus, vagy irodalmi, sok veréb és stigó tollakkal. Igaz itt a madárcseresznye kicsit bedőlt és kacskaringózott ágnélküliségben a fészekig, de mint az öreg barnamedve, azért leküzdöttem ezt is. Na ja, a formámat nem a subertnorbi alakítja, vagy a béresalexandra (khmJ), hanem a faerobikJ

A három tojást ma boncolom, majd tolok fel képeket is, mert persze mindent archiváltam. Embriókat lefagyasztottam, agyukat az ÁEI-nek külön szedtem kis tubusokba, hátha WNV. van bennük is. Legyünk már picit közelebb a vírus megoldásához.

Tépőhelyen prioritást idén a veréb viszi. Ez jó dolog, mert az utóbbi években ez az általános korábbi trend felborult, és nagyon kevés verebet mutatott. Talán feljövőben van ismét a verébállományunk. A stigók tartják a frontot mind eddig is, és az utóbbi 5 év galambfelhozatala is.

Izomlázam érdekes még nincsen, viszont van eg-két égi jeleket mutató véres foltom a testemen, a fán való zászlógyakorlat révénJ.

Na majd folyt. köv. a kövi revirekből előkerülök, ha nem azt is tudni fogjátok.:)

karvaly