1987-ben kezdtem madarászni, amikor részt vettem a Bükkben egy sólyomőrzésen. Ez az eset olyan nagy hatással volt rám, hogy azóta is a ragadozó madarakkal foglalkozom legszívesebben. Ez idő tájt a kőszegi mezőgazdasági technikum tanulója voltam, s gyakran látogattunk át néhai Bechtold Pista bácsihoz (ha éppen nem a lánygimnáziumnál voltunk transzban), hogy sólymászmadarait és a hozzá került sérült ragadozókat megnézzük.
Az iskola elvégzése után hazakerültem szüleimhez és Sopron környékének ragadozó madár állományát kezdtem felmérni, inkább csak hobbi szinten. Kapcsolatba kerültem az MME Soproni HCs tagjaival és az akkori nevén Erdészeti és Faipari Egyetem oktatói és hallgatói gárdájával, köztük dr. Kárpáti Lászlóval és dr. Faragó Sándorral. 1990-től kezdve más területeken is elkezdtem mozogni, egyre gyakrabban látogattam el a Hanság vidékére, illetve a Vértesbe is, ahol rövid úton (kvázi viharos gyorsasággal) megismerkedtem Viszló Levente csákvári polihisztorral. Évente vettem részt az általa szervezett ragadozó szinkronokon és parlagisas őrzéseken, amelyek odáig fajultak, hogy 1994-ben Csákvárra költöztem és a frissen létrehozott Pro Vértes Alapítványnál kezdtem dolgozni, mint első számú hátramozdító. Itt természetvédelmi őri jellegű feladataim voltak, úgy mint madártani és botanikai monitoring, aktív részvétel élőhelyrekonstrukciós munkákban, földvásárlásokban, védetté nyilvánításokban, földhivatali munkában, ismeretterjesztésben, túravezetésekben és kollektív nemi szerv vakargatásban.
1998-ban – mint aki jól végezte dolgát – hazaköltöztem Sopronba és újra belevetettem magam szülőföldem ragadozó madarainak tanulmányozásába – ekkor már inkább védelmi célzattal. Kutatási engedélyt kaptam a Fertő-Hanság NPI területén ragadozómadár felmérésre, több fokozottan védett faj fészkelőhelyének felkutatása fűződik a nevemhez. Ekkor kezdtem bele igazán olyan – hiánypótló - védelmi célú munkákba, mint műfészek kihelyezések (fára és magasfesz. oszlopra), ürgetelepítés, áramütés elleni védelem stb, sőt újabban irodalmi munkásságom is alig múlja alul olyan nagy elődökét, mint Troppauer Hűmér!
2001-től ezt a munkát már a FHNPI alkalmazottjaként folytatom természetvédelmi őrként, és mind madarászként, mind családapaként, mind pedig életerős hímként (+ költő-író-műfordítóként) oly mértékben kiteljesedtem, hogy egyszerűen nem találok szavakat magamra. Főleg, hogy a ragadozókon kívül a túzok az ürge és más fajok túlélése is nagyban az én puszta létemtől függ!
Legújabban a szélerőművek madarakra (hát persze, hogy elsősorban a ragadozókra) gyakorolt hatását vizsgálom, mint álat, e célból még egy multimilliomos céget is sikerült úgy megvezetnem, hogy tejelnek, mint a Riksa.
Büszke vagyok rá, hogy soha nem voltam megalkuvó a haszontalan tviccserek ellen folytatott szellemi harcban, fikázom őket, ahol érem, ezért a csernelérmet azonnal kérem!
…egy megnemértett-költő tollából fordította és értelmezte:
Váczi Miklós
minden sasok és turulok atyja,
mellesleg a bolygó kapitánya
|