2009.06.03. 14:29, BercesJanos
Nyugalomra vágyva
Álmokkal telve ásítozik körülöttem a sötét,
Éjjeli hangokat ugatva a késői alkony mögé,
Melyet átszőtt az elmúlás elkongatott csendje,
A világost lezárva, ismeretlen fejezetet kezdve.
Várom az új pihentető mesét, mely szemeimre szállna,
Mellettem a kedvesnek már nyugodt sóhajú az álma,
Míg alakot öltenek a rám nehezedő plafon merev ráncai,
Felidézve a múltunk fájdalmasan lerázhatatlan láncait.
Süllyedve túlálmodnám már a takarva festett tévedéseket,
De szívdobogtató nyitott szemmel hajtogatom a kérdéseket,
Melyre már akkor tudtam előre a fájdalmas választ,
Kirúgva alólam a jövőben vetett biztosnak hitt támaszt.
Fordulnék hozzá, ölelve a felejtés meleg karjaival,
Hagyva a múltat, pihenve a színes jövő álmaival,
De higgadtan tilt az agy, és a bizalommal már megkoptak a vágyak,
Magányosan blokkolt a testem, a hazug emlékek csendben fájnak…
Aludnom kéne új állomokat kergetve, s békésen szállva,
Bízva a jövőben megint és nem a realitások mellé állva,
Pihenni, mámoros álomban újra melegítve azt a reményt,
Hogy testestül lelkestül elnyerjem és kívánjam ismét a kezét.
A múzsád igencsak homlokon csókolt.Talán altatóként igyál fogmosás elött egy pohár bort.Egyébként gratulálok,első kötetedet én szeretném méltatni.
hát már egy kötettre való rigmusom van már. Kiadó nincs. Hmm talán valami zenélő társulatt kéne találnom, hogy a hírnév felé énekeljenek:)
Addig meg,köszi, ha kultúrházatokban majd felolvasni szeretnél belőlem, szóljál, adok pár karcot:)