FEHOVA

Néhány tőmondat az elmúlt napok eseményeiből.

A tavasz erőlködik erősen, bár igen hullámzó lelkiállapottal, talán nem véletlen, hogy a művészetben nőnek ábrázolják, ki csalfa, mert hol tüzesen ölel, hol fagyosan nyargal vissza a télhez.

Nálunk az egyik ölyv párnál a hím olyan aktívnak bizonyult, hogy nem is emléxem hasonlóra a múltba. Nekiállt tatarozni a régi bagolyvárat, illetve a váltófészkét is. Majd egyik napról a másikra rakott egy bazi nagy újat, de azt a múlthét közepén hirtelen jött orkán megdöntötte, mert bár hármas villába tette, de nem szabályos elágazásúba. Nem igen zaklathatta a dolog, mert némivel odébb, talán a facsoport legvastagabb nyárfájára rakott két nap alatt egy gólyafészket. Így egy aprócska kis revírbe ebben az évben 4 fészket is készített ez a hím madár, közben udvarol, nászrepül, vadászik a tohonya, lomha tojójának. Hát igen ez a férfisors kérem.

Sajna az egyik karvalyom fészkére idén ismét héja rakott. Volt egy szép kis megnyúlt erdei fenyves, melyben két karvaly is költött párhuzamosan, alig 300 méterre egymástól az elmúlt évtizedben. Osztán jöttek az útépítők és a közeli nyárfaerdőt tarra vágták, meg a mellette lévő öreg 50 év feletti fenyvest is, bár az erdő nagy része nem esett az útba. Gondolom biznisz azért nem gyengén beleszólt ebbe a fakitermelésbe és M0-s építés kapcsán. Minden esetre az öreg erdőben fészkelő héja párnak új revírt kellett keresni. Persze ne higgyétek el a szakmai könyvek maszlagát, hogy a gigavédett madárpár, a fészkes fáját kivágva eltűnt a környékről, stb. Még az agyon féltett réti sas is rácáfolt erre a régi „zavarás” mesére. A madarak területhűsége nagyon erős, mert nem megbeszélik velük a dolgot, hanem genetikailag kódolják beléjük. Gondolj bele, elmegy telelni a csibe, hazajön és a kéró helyén M0, meg TESCO, vagy ha az egyik se, akkor azt tapasztalja, hogy a természetvédelem, mely aggódik érte, a számára egyetlen alkalmas fészkelő helyet, az ezüstfa sorokat, kis erdőket bizony még tuskó szinten is kiforgatta. Mivel a Gonád-ciklus már játszik a vissza úton, alig várja szegény, hogy haza érjen és recskázzon egyet, így a legközelebbi alkalmas fára megrakja a fészkét. Még ha ez ellentétes is, minden eddigi ornitológiai megfigyeléssel. Olyan ez férfi társaim, mint amikor az orgazmus előtti pillanatban vagy. Sok választás már nincsen, hogy átmenjél vele a szomszédba, vagy a kövi faluba. Ugyan ez játszik akkor is, ha az állomány felszaporodik, a költésre alkalmas hely meg beszűkül. Nordeney szigeten is azt hinné az (okos)ember, hogy ragadozó, varjúféle, és énekese, no meg a vízi madarak kolóniába költenek együtt. Mert ugye egy helyen vannak csenevész fák, és mindenki ott akar lakni…

Szóval a héja ott repkedett, az utat szögelték, és lenézve a kilométerre lévő kis fenyvesen megakadt a szeme, lévén ez a legközelebbi takarás. Bár a fák alacsonyak neki (8-10 méter max.) belandoltak, és a tavalyi karvaly fészken megültek. Nyomtak rá egy kocsikeréknyi koronát, a csukló vastagságú törzs, csoda hogy kibírta. És mindez a főútvonaltól légvonalba 80 méterre, az építkezéstől meg 120-ra.  Most az év elején a fészekhez közel elkezdtek áskálódni, mert villanyt visznek a pálya tábláihoz, és ugye a földkábel lerakása igen időigényes, mert nem földmérőket használnak, hanem szakembereket, akik hárman, vagy négyen nézik be a távot, irányt és mélységet a lapátra dőlve. Így a héja az erdőben hosszában elindult, és megtalálta a tavalyi karvaly fészket, és dobott rá egy traktor keréknyi gallyat. Most itt tartunk. Tavaly ez a héja pár 4 hím fiókát repített ki, igaz az üregi nyúl ennek az erdő aljából eltűnt, a szajkó és szarka, örvös és a feketerigó sem fészkelt. Viszont a karvaly is 5 fiókát repített vele kicsit megkésett szinkronban! Hogy a kirepült és sírós fiókákból mennyit ettek meg a héják, nem tudom. Az erdő alatt később sem találtam kopasztásukat. Bár gyanítható a dolog…

Na és a múlt heti progiról is pár szót. Aki nem tudta volna március 19-22.-e között volt a Bp-i Expo területén az idei FEHOVA vásár. A tavalyiból tanulva a vadászokat az újonnan épült G pavilonba tették, mely a régi kibővített formátuma. Ha rámentek a weboldalakra olvashatjátok, kik és mit állítottak ki, milyen progik voltak. Magunk háza tájáról tudok nyilatkozni. Az anyalapommal AVADÁSZKUTYA magazinnal voltam kint végig, át-át rándulva a Lóki Gyurka Hubertus Bt. pavilonjába, ahol azért voltak mindig solymászok páran. Sajna a felhozatal és megjelenítésük számomra igen szerényre sikerült, de hangsúlyozom ez a saját szubjektivitásom. Én picit másképpen kreáltam volna.

De beszéljünk inkább a saját házunk tájáról. A két főszerkesztő mellett állandó társulati tagunk Saci és Gabzi volt. A két jány munkájáról asszem mindenki csak überállba tud nyilatkozni. Még mondja valaki, hogy a nőket nem lehet dolgoztatni (ezért mit kapok hihi!) Pörögtek, forgalmaztak, nyilatkoztak, eligazították a látogatókat, infót adtak és szórtak, minket etettek-itattak, csinosan szemünket ápolták. Szóval tényleg kompakt volt a ténykedésük. A két szerkesztővel; Tomival és Attilával is azt beszéltük, hogy egy ilyen forgalmat nem lehetett volna hármunknak lezavarni, ehhez kellettek a lányok is. De nagyon!

Hogy képbe legyetek. A vadászkutya stand a nagyszínpad oldalán volt, így aki akart, aki nem az is betért hozzánk. Az eladott jegyek több mint 45 ezer látogatót realizáltak. Ehhez jön szerintem még ezer hozzám hasonló belépős ember is Reklámfelületnek, ember csalogatónak meg kint álltam a standunk előtt Grétikével, melyről 100ezres nagyságrendben készültek a fotók, telefonokkal és fényképezőgépekkel. Hogy hány ezren simogatták meg, nem tudom, minden esetre az okos madár az első 10 percben levette, hogy az ember egy igen taperolós fajta, de nem bánt, így a rendezvény utolsó percéig igen nagy türelemmel tűrte a közeledéseket és vakúhalmazokat. Amikor a kihangosítás durvára sikerült, és Stolbuci bőgőversenye, vagy a rézfúvósok, utolsó nap meg az ezüst patak banda decibelezett, akkor kivittem. Persze lányaink mélyen dekoltált mindenkire kedves mivolta, és Saci Egoja is vonzotta a vendégkört rendesen, így csak 16 óra után volt pár perc szusszanásnyi idejük, velem együtt. Bár a napokat becsületesen leálltam, trombózist nem kaptam. A nagy érdeklődés a pavilonunk, a kutyák és a madár miatt jövőre még nagyobb demonstrációt kell kitalálnunk. A tavalyi kis lukunk után az idei nagyobbat és jobb pozíciónkat is kinőttük. Tavaly az igazgatónő támogatta idei elképzeléseinket, jövőre ez még hatványozottabb formában vázolódott már most is. Mert ugye a kutya bemutató, majd a szépségverseny, és maga az élő megjelenítés több szemet és vendéget vonz, mint a jólmegszerkesztett filmek, képek, plakátok, „hoszteszcsibék”. Mert ugye szembe velünk a másik fő helyen az Élményvadász stand volt, ahol hasonlóan hozzánk élőlényekkel csábították a vevőket és érdeklődőket. Minden nagyzolás nélkül mondhatom, a ki nem mondott versenyben azért jóval alattunk végeztek, hiszen a cicababákkal vonzott közönség összetétele és nemi hovatartozása egyfajta racionalitást mutatott csak. Nálunk meg a gyerekdöpping és homogén érdeklődési kör sokszorosára hatványozta látogatottságunkat.

Persze Attila DVD-je is ott pörgött a nagy kivetítőn is az őzlövések, MME tájékoztató filmjei, Déri Jancsi oktatóanyagai mellett. És persze hamar el tudtam intézni, hogy az MSE két DVD-je is 6-8 alkalommal lemenjen a nap folyamán a műsorszámok között.

A legsikeresebb műsor kétségtelenül a kutya show szolgáltatta, melyet a magazin szervezett és Tomi vezénylet le nagyon frappánsan. Természetesen az Expo és az Akana támogatásával, sok és értékes díjat nyertek a résztvevők. Összesen több mint 70 kutyát neveztek be. A sok ajándék birtokában rögtönzött szervezést bíztak rám a fiúk, így a katagóriák felállítását, pontozást, a zsűri összetételét, mindent. Így mint szakmai és Vadászkutya magazin oldal én is részt vettem az 5 fős zsűribe, persze elnökünk az expo csinos igazgatónője volt, aki egy gyermeket, egy hölgyet és egy úrt is választott a szubjektivitás megosztása végett, illetve, hogy maga a szavazás, ne az ismerősöket érintse, hanem valóban az adott kategóriás kutyát.

Tehát volt a legszebb vadászkutya kategória, majd a disznós kutya, a vadászóeb, a legszebb hölgyfelvezető, és a legszebb férfi felvezető. Természetesen mindenre kiterjedő volt a pontozás, a megjelenés, beszéd, a kutya munkája, és prioritásba maga a kutya szépsége.

Erről egy kis anyagot láthattok itt: http://www.youtube.com/watch?v=tRHI4Dvxutk&feature=channel_page

A győztesek mellett minden pályázó is kapott egy kullancskiszedő csipeszt ajándékba, meg a z újságokat. Így üres kézzel senki nem ment el, és persze egy remek élménnyel.

A pörgésről annyit, hogy reggeltől estig mintegy 2 liter folyadékot vettem magamhoz, és csak a nap végén éreztem szükségét a „merdöri” meglátogatásának. Ezzel a lányaink is így voltak, pedig Saci féle zöld diólikőr (lágy 50 fokkalJ), és a kávék elvileg némi blutdrukkot eredményeznek. Szőlőzsírt is elkentünk kiszáradt szánkra pár tubussal…

Summa sumárom egy remek, de fárasztó hétvége volt, rengeteg régi baráttal találkozva, új ismeretségeket kötve, kedvező ajánlatokat kapva, pár interjút lenyomva, sok élményt adva az idelátogatóknak. Úgy érzem az Expo tulajdonosa és igazgatója meg volt elégedve ténykedésünkkel, én a fiúk nevében is köszönetet mondok itt a Saroltának és szép Gabimnak, hogy bírták a rohamot, és többet dolgoztak, mint bárki a kiállítás területén, mert ugye a bérezésük max a mi szépségünk szemlélésében testesülhetett ki

üdv karvaly