A blogot kezdjük az uccsó kisalföldi huncutkodással:)

1. nap

Pénteken új pályára mentünk; Mosonszolnokra. Míg oda eveztem, az M1 mellett egy szép fehérfarkú pusztai ölyvet láttam magyaróvár magassága előtt nem sokkal egerészni.

A falu pici, jellegtelen, a kocsma igen fertelmesen büdös, az emberek kedvesek. Megjött kísérőnk Miki, a helyi nemzeti park sturbanfűrere, majd a vadbiológiai kutatóháznál beírtunk és a hivatásos személyzettel összeismerkedtünk. Gyors ismeretséget kötöttem Barnabással, ki rokon lelkem menyét-félék ürügyén, szóval rendes ember. Molnár göriket fog és jelöl telemetriás tanulmányihoz. Éppen egy kis kant fogott, melyet balfék fejjel nem fotóztam le, mert rohantunk a területre. Vadászat előtt egy karvalyt és egy héját gyűrűztünk, így némi kutató és természetvédelmi referenciát is letudtunk. Vadásztatóink nem tudták mi a vadászati stílusunk, így az első fasornál együtt mentünk, a végén elmondtuk, miért nem jó így és miért nem tudunk engedni, a fácánok meg ignác világnak. Mert vad fácán nem szereti a forgalmat és a hangazavaros gyülizést. A területről annyit, álom a solymászat minden válfajára! Szezon végét írjuk, de ennyi nyulat, foglyot és őzet én még szezonban sem láttam a legjobb békési területen sem! Fácán több volt, mint októberben a szokásos pályáinkon, pedig el kell mondanom, hogy profi vadgazdák minden hétvégén nagyterítékűt dobnak, és az „agyonvadászás” ellenére sem látszott számunkra, hogy üres a határ. Tény 100 felkelő fácánból csak 15-20 kakas volt, de ez a normális ivararány. A bibi csak az volt, hogy tyúkra tilos itt vadászni, így folyamatosan rángattuk vissza a madarainkat a kelő tyúkokról. Ugye mondanom sem kell, milyen jót tett a madarainknak... Persze délutánig mindenkinek kicsúszott mindenre, mert agyvérzést kaptak volna a madaraink a megszakított eksönök miatt:). Sólymokkal így nehéz lesz a vadászat, feltéve, ha tud valaki olyan poit idomítani, mely csak kakast áll. Fogolyra és nyúlra eleve már tilalom volt, így ezeket csak lestük. (Zárójelben csak, én szép magam 8 független fogolycsapatot találtam a kutyámmal 12-23/db átlaggal! Na ja, ez a vt. volt a fogolyprogram elindulásakor a vezérbika, és szerintem ma is az!) Ja, a nyulak! Huszonvalahányig számoltam a kutyám nyúlmegállását, és mivel elkezdődött a nyulak pofozkodása, így több száz nyulat láttunk folyamatosan. Az őz rudlik egyedszáma is 50 feletti volt. Asszem a sasoknak is remek pálya ez. Nagyon remélem, hogy az idei évben október-december között tudunk ide még jönni nyulászkodni! Addig a tyúkfogást is valahogy meg kell beszélnünk, bár erősen ágáltak ellene. Van Hegyeshalomnál kiengedett fácánjuk, mondták ott lehet tyúkot is fogatni majd. Így azok az anwartolók, kiknek nem szelektív szaglású a kutyája majd oda tud menni a béke érdekében.

Szóval az első fasornál eldöntöttük, hogy szétválunk háromfelé, és a párhuzamos fasorokat így hajtjuk tovább. A fasor itt mezővédő fasor, ha erre még emlékezik egyáltalán valaki. Aki újszülött, 20 méter széles és a fák alatt végig bodza, fagyal, licium bokor fedi kefesűrűn 2-4 méter magasságig a fasor alját, jól begazolva. Valóban szélelleni funkciót maximálisan ellátták, és tuti búvóhelyet biztosítottak a vadnak (tudjuk, ez az ország legszelesebb régiója, van is néhányszáz szélkerék. Randa, de miniszterelnökünk érdekeltségének hajtja az áramot, mint hírlik:)). A három csoportot úgy osztottuk szét, hogy a hímesek együtt, illetve a két tojós úgy együtt, hogy a kutyák és madarak ismerjék egymást, így nincsen gáz. Telefonon meg folyamatosan konzultáltunk ki merre, meg hogyan, hogy ne egymás elé hajtsunk, engedjünk, hanem mindenki maximálisan örömködjön. A csoportokhoz a két vadőr, illetve Miki társult, így mindegyiknek volt hazai pályavezetője is. Mit mondjak, lehajtottam becsületesen a madarat a viharos szélben, és úgy mindenki általában. A terítéken egy kakas és két tyúk feküdt este. Harriszomra csak 4 órakor került a sor, volt két szép hosszú üldözése, de többre nem volt idő már. Vadásztatóink megnyugodtak, hogy nagy kár nem érte őket, és a két tyúk balesetét nem vették nagyon a szívükre. Igaz nem látták a záró terítékünket, ahol a 30 vadból 22 tyúk voltJ Bizakodva váltunk el, hogy ismét náluk vadászhatunk az ősszel. Fősolymászunk mondta, fogunk menni nyulászkodni, már letárgyalta, és a szárnyas kívánságok is nyélbe lesznek üttetve.

Summázva a pénteki napot. 8 héjával, 1 harrisszal és egy vándor tojóval vettünk részt. A terület új volt ás állom! Persze Árpi késett, mint mindig, de szerencséjére Mumi-király befejezte éppen a vadászatát, így kutyájával; Dugó dandártábornokkal (orra szerény elismeréseként) a délután folyamán az egyetlen sólymos embernek hajtott és kerestetett a vén betyár. Volt is a sólymocskának több lehetősége a fácánra, de végül üres maradt Árpi szütyője is. Úgy gondolom, ez is jó példa arra, hogy a héjások a sólymosokat segítik a vadászatukban. Mint eddig bármikor, Füzesgyarmaton, Orosházán, Dévaványán, Fenyvesen, és bárhol ha az adott sólymos a héjásokkal akart kijönni. Vicaverzáról nem tudok, illetve olyanról igen, hogy a karvaly nem repülhetett a foglyok után, mert a sólymos csoportban volt. És hogy néz az ki, hogy elburgyingol ugye:)

Sajna a terület és a szállás között 82km volt, ez nem igazán jó, de majd megoldjuk legközelebb. Igaz a plussz utazásért mindenkit kárpótolt a mesés hely, nem is volt panasz a benzinköltségre senkinél! Így elég későn álltam neki a fácánragúnak, mely 11 magasságában fáintosra elkészült. Dicsérnem nem köll, mert ugye ez természetesJ Jól bekajáltunk, persze főzés közben a konyhában volt a klub és vitaest, melyhez 5 liter forró puncsot főztem. Lóránt napi névnapozást is néhány pezsgővel megünnepeltük, a jelen lévő tetkós lévén. Kaja után némi hazudozásra a mi körletünkbe került még sor fél kettőig, oszt szunya reggel 8.-ig.