Hétvégi üregizés!

Voltunk üregizni. Szombat felejtős volt, mert a két göri, amit vittem nulla volt, és ott a pálya sem feltételez egy-két engedésnél többet. Egy nyúl ugrott, az is befejelt a pár méterre lévő kotorékba oszt ámen. Szóval, akinek kell ajándékba két szobakedvenc szelíd szuka, az most jelentkezzen!

Vasárnap a tuti pálya, melyre, ha minden jól megy jövőre szervezek önköltséges üregizést, csak még az árakat várom. Aki volt velünk befogni, az tudja, solymászatilag elsőrangú a pálya, és madár kell a dolog sikeréhez, na meg jó görény. Házigazdánk nagy sajnálatomra korábbi restanciáját fényezve két puskás barátját is elhozta, akiknek ő akar ugrasztani. Hülye fejjel mondtam, hogy maradjanak a puskával, mert a madaraim még nem láttak üregit, nem tudom akarják-e fogni, és ha nem, meg elrongyolnék a madár után, akkor további üregiket tudják lődözni, amit a görények kitolnak, persze ha kímélik a boldogabbik felemet. Mivel görényeket csak mi vittünk a Bibivel, eleve ránk voltak telepedve. Első nyúlra reflexből rádobtam, lévén előzékenyen mondták, első engedés az enyém. Madár azt sem tudta szerintem mit a dolga, és talán a villám gyorsan futó nyulacskát sem vette észre, így nagy körrel elszállt a pöcsbe. Elrongyoltam utána és simán lehívtam, közbe a stüszik bemelegedtek és vagy 10szer agyonlőtték a földet. A dokival nem volt gondom, de a barátja, kapkodta nyakra faszra a puskát, meg forgott is vele. Házigazdánk nem merte őket lebaszni, csak próbált segíteni, hogy ha ugrik az üregi, felkapja a puskát és lő. Mert ha célozgatni kezd, akkor a nyúl már túl messze van a seréthez, ergo vadpiszkolás lesz, meg földagyonlövöldözés. Kedvenc stüszim, aki megett álltam és nem volt urológus, na az kapja a flintát, mondom le ne lője a görényt, mert az dugta ki a fejét. Ő persze mondja egy nyúl is kidugta a másik lukon a fejit… na ja, mintha most üregiznék először. Sorrend mindig a nyúlon van és nyomában kukál csak ki a görény. Vagy ha kikukál a göri, akkor csak jelzi, azt a járatot lenézte. És persze közben a másikból meg nem kukkol a tapsi, hogy hol a bűzgyáros. Oszt mondom nékije, he, ha kin a feje a nyúlnak, rá ne lűjön, mert az visszacsúszik döglötten, vagy sebzetten és akkor nagy a baj. Igeeen? Mondom igen, mert az én görényem van lent, és nem lenne jó, ha itt maradna pár hetet fittneszelni. Házigazdánk is erősen mondja, nem lenne jó, ha lent maradna görény, így pontosan lőjenek, ne kapkodva, szinte kérve. Persze aki nem a koronglövő pályán gyakorol, és még nem vadászott (látott!!!!) üregit hajtva, az ügye agyonlűdözi az anyaföldet, mintha szegény azt tehetne a meggondolatlan lődühről. No végre visszatört egy nyúl, már majdnem vágom utána a madarat, amikor az előttem álló spori fordul és lő, és lő, és szerencse, hogy nem óóótomatája van, mert akkor az én számba került volna a töret. A sörét kosár tilinkózása tán méterre ment el a fülem mellett, és valahogy nem volt kedvem tőle táncolni, így ismét volt egy megjegyzésem a lőirányok tartására vonatkozóan. Oszt végre a dokink megemberelte magát, miután mondtuk, ha a nyúl cikkbe fut, akkor kár nekijje cakkba lőnie, mert csak a földet nehézfémsózza erősen. Így a következő sorozatára az egyik nyúl elkezdett rúgkapálni. Vadőrünk kiabál, hogy futás, mert ha nem dögre lövi, akkor beinal a lukba és akkor kampec, már a görény eljövetelének. Ezek meg állnak, mint a bálám dákója körülmetélés előtt. Én ugye minek fussak a madárral a kezemen, a madarat engedném, a sérült megfogatására, de a másik is rádupláz, de az agonizálót is eltéveszti (engem leszedett volna tuti!), Bibi ugye a görényeket engedte, fogdosta, irányította, így ő sem ugorhatott, meg ugye gyilkosság lett volna a vége, ha valamelyik a célzótüskéjére emelte volna véletlenül. Így maradt a vadőr, de ő picit gyengébb képességű, mint egy vizsla, így a nyúl befejelt a kotorékba.

Somogyországom ribogatóskurvaanyázását azért elengedtem magam előtt csak úgy magamnak, mert ez a nyúl ugye már láthatóan potenciális veszélyforrás a görényeim lentmaradására. Abban bíztam, hogy a vár 3-4 emelet magas, valamerre úgy elkeveredik a sérült, hogy nem találják meg. Végül valszeg ez lett, hála annak a pogány atyámnak ott legfelül, aki engem vigyáz. Na ugrik a kövi kinigli, orvosunk odaserétez neki két csűből, oszt bukfencezik a nyúl, én meg kajabálok a vadőrnek, fussál te! Így meglett hála neki, az első nyufi, melynek a fülét luggatta csak át egy pirszing erejéig a gyilkos ólombogyó, és ettől kicsit megkótyagosodott. Barátom Grosics vetődését lealázva vetődve kapta el a lukba fejelő nyulat. Hohó, hát van egy tannyulunk hirtelen, így kimentünk a lucernára, hogy kiengedje a nyulat. Tudtam, ha a madár látja eresztve van a cucc, azt biztosan megfogja. Jó forrt adva neki, aminek a vadőröm nem örült annyira, mert félt vissza ér idő előtt a kotorékba a nyufi, már engedte is. De hát Tajga kérem sakk, mattolt. Még egy próba, oszt mentem vissza feltüzelt madárral. Mondom nekünk már pontlövő a cájg, fel van izgatva rendesen. Házigazdánk is mingyá nem hagyja ki a ziccert és mondja az urológusának, hogy akkor ti is izguljatok kicsit mán azzal a pontos lövéssel felfelé. Én a bajszom alatt erős bőrözésre biztatom őket, mert izgalom ebben azért tutisabb lehetne. Rákatyusáznak mindketten egy nyúlra, de mindig rossz irányt véve, így a nyúl közöttük elfut, hátra, amerre én már ereszthetek. Második cselnél 50 méterre felvisít a nyúl, rohanok. Oszt beszakad a bal lábam alatt egy kotorék és ágyazok egy nagyot. Bibike kacagásától zeng a terület, bájosan, gyermeki természetességgel, káröröm nélkül, zsigerből, mert ugye szinkronban fut velem a sikerben bízva. Oszt a nyúl tovább rohan, mert lehet Tajga is rajtam röhögött, oszt elerisztette. De becsületére legyen mondva utána gangol és le is vág rá rendesen, de már a luk mélyén a kistapsi. Kézre hívom a madarat, közben bősz sortüzek, és nyúl sebzések. Vadőrrel összenézünk, nem mondunk már semmit, ő vendégei… Még négy engedésem van, melyből egyet ismét megnyafogtat a madár, de rutintalan, nem érzi még, ha a kis tapsit elmarkolja farba az egyik csülkével, azonnal a másikat is bele kell csapni, és bárhova, nem a fejét keresve, mert akkor úgy jár mint a stüszik, akik cikkbe lőnek cakk helyet. Mindegy, a madár menne, mint az állat, jól kisportolom, gyűlik a rutin, közben lebukik a nap, és két Zatu féle kislány annyira belelovalta magát a 2 órai hajtásba, hogy nem lehet őket kicájgolni. A pecát már nem fogják meg, ha igen egyből elengedték, amikor a Bibi húzta. Közben kiugrik egy nyúl, a seggén a kis görivel, melyet egy jól irányított rúgással levesz a faráról. Göri meglepődik, de mire mozdulnánk, hogy elkapjuk visszarohan hajtani. Nem sámli két kis gézengúz, pedig most igen dagik. Végül az elsőnek lőtt nyulat toljuk be a kotorékba, és amikor mozog, a harmadik próbára kijön, a rá szájzárazott kislány, majd a másik. Jön a öreglányom a Rece, ki híres üregi és patkány vadász, immár 9 éve. Ki hinné, nem is látszik rajta. Tutiság az öreglány, új várba engedjük, mert félő, ő nem hagyja ki a sörétes nyulakat, és sajnálnám legjobb görimet elveszteni. Visszafelé nézünk az árkon most. Mindkét oldalon a lőirány az egyenes, mert jobbra pont az autók vannak 60-80 méterre, meg én is engednék már de nagyon… Első nyúl ugrik dokin parádésan terítékre dobja. Fut a fia érte, közbe ugrik a nyúl, a másik kapja a puskát, doki rákiabál ne lőj!... Fiú befut a nagy nőstény nyúllal, majd ismét ugrik tüzelnek, és még vagy 5-re. Doki jelzi neki már csak 5 patrona maradt. Reménykedem, hogy így sötétig legalább én is még egy engedéshez jutok, ha már egész délutánunkat csövük alá dolgoztuk. Hogy a hernyóm nem repül ma, az már tutira vettem. Következő nyulat is dögre lövi a doki, látszik 3 doboz patron elődözése után, kezdi érezni a dolgot. Haverjáról ezt nem tudom elmondani. Oszt ugrik a nyúl, doki gyorsan dupláz, haverja meg a másik oldalról átpuskáz pont a kocsim irányába, persze ellövik a nyúl oldalát, mely azért bevánszorog féloldalasan a kövi lukba, mert ugye amilyen gyorsan kapódik a puska, ugyan olyan gyorsan nem szalad a megpiszkolt vad után, inkább az újratöltéssel dógozik. Furi… Mondom, ha elő jön a göri fájront, mert sok a sebzett vad, meg mindjárt sötét. Házigazdánk érzi a dolgot, lefújja a vadászatukat, mondja náluk találkozunk, vigyem egy házzal arrébb a görit, hogy legalább egyet még tudjak engedni. Sok solymásszal ellentétben a két puskás nagyon tisztelettudóan megköszönik Bibinek az egész délutános segítségét, kisztihand meg kézcsók, miegymás. Oda se merek nézniJ. Ez mondjuk hiányzott nekem, amikor 8 nyulat, x fácánt cipelt nekünk anno…

Szóval előhívjuk a Recét, mert ő szófogadó kislány, illetve vén nyanya, de szeressük. Következőre kis várat keresek, amit hamar át tud nézni a görény, mert fél öt van! Ép eszű ember ilyenkor görényt már nem enged. Én bízom a 9 éves kapcsolatunkban, hát eresztem. Rece nagyon akkurátusan tudja a kotorékokat végigjárni, és jelzi minden esetben, ha vége a dalnak és elő is jön akkor. Dobogás és már lendítem is a kiperdülő nyúl után a héját, melyet az első rohamban elkap. Végre! Osztán egy szép szaltó és a héja bután néz egy tized másodpercig, oszt a nyúl után ered. Vagy 200 méter több levágással egy lukban landolnak, de nincs alatta a nyúl. Míg kézre hívom 3 nyulat is kiugraszt kedvenc görényem. Ismét kézen, mondom a Bibinek egy nyúl és vége, mert este van! Még bólintania sincs ideje, ugrik a nyúl, Bibi kiabál itt a nyúl, én dobom Tajga repül, mit repül, mint a nyíl süvít, és levágva felsír a nyúl, de újabb szaltó és a héja a következő támadásnál ismét a luk szájánál hoppon marad. Ennyi! Ha előjön a göri megyünk. Várom, hátha nyufi, de nem Rece jelzi vége, így Bibi ölébe kéredzkedik és irány a kocsi. Itt megetetjük a görényeket, mindkét madarat, héjámat dugig etetem, hiszen remek 8 pedzése volt ma, 4-n rajta volt, csak ugye a rutin hiánya, de majd bele jön. Két napig munkámból kifolyólag amúgy sem tudok röpíteni, hát had’ egyenek.

Röviden így nyulásztunk, persze jól éreztük magunkat, a kevesebb lehetőség miatt ellenére is, de hát toleráltam, hogy mi is vendégeke voltunk. Görik remekül hajtottak, volt vagy 200 nyúl, mit akarok még? Ráadásul az idő is csodás volt, bár estére meghűlt, de remek hétvégi program volt, jobb, mint a net előtt ülni, vagy nem?:)

A fotókat meg keressétek meg hozzá.

Üdv

karvaly