Üregizés ismét.

Tegnap volt az utolsó lehetőség, hogy üregire vadászni lehessen, lévén pár nap és itt a tilalom, és ezen a pályán hetente csak két alkalommal engedélyezett, és ugye a vasárnapi lehetőség, már tilalmi időt éli.

Bár az utolsó pillanatig úgy volt, hogy még sem tudnak fogadni, mert külföldi vendégek érkeztek, a régi barátság, és nekik végzett évenkénti munkám okán, kimehettem egyet üregizni. Nagyon jó esett a gesztus, mert a Harrisom még nem látott ilyen nyulacskát, és a héját is élesítettem erre a napra a vasárnapi sikere után. Persze kikötés volt, csak a Bibivel mehetek ki, mást nem vihetek. Mivel ő éppen munkailag volt leterhelve, Zatut javallottam a házigazdának, hogy őt vinném görényes embörnek. Na végül bele mentek, és hogy csak egy-egy nyulat foghatnak a madarak. Oks. Munkát ledobva, már 11 órakor hajtottam hazafelé, otthon etetés, miazma, madarak görények, pecák a kocsiba, oszt iszkiri. Mondanom sem kell ugye, országos eső vala, de holmi H2O hol zavar egy solymászt, főleg ha olyan ritka lehetőségről van szó, mint üregi ugrasztásról. Időben a tetthelyre értünk, Zatu, mint mindig halál pontos, az eső éppen elállt. Nem tudunk bemenni a tetthelyig, mert nagy a sár, egy táblával arrébb hagyjuk a kocsikat és a hernyót, no meg a Zatu két kis görijét. A héját próbálom elsőre, mert igen gyagyás. Még a kocsinál leszerszámozok, mert nem akarok olyat, hogy felugrik spontán a kinigli, mi meg anyázunk egyet. Zatu a 3 görényemet, kesztyűt, pecákat,  hátizsákomat hozza. A pálya új, egy tanyahely, melyből következik, hogy erősen fedett. Ráadásul barátom, ki remek vadgazda, több tonna kerítésdrótot is halmozott sok helyre, melyet benőtt a gaz, erre etet is, így a nyulacskáknak maximális védelme van, szárnyas és szőrmés kóborlovagok ellen. Gondolom, láttatok már madarat felakadni egy gombolyag drótban… Na itt szobányi területek voltak ilyenből, nem voltunk boldogok, de viszont a kaparások és bogyók mutatták, lesz itt kérem lehetőség. Bokrok, fák, egy buzi nagy épületnyi betonbunker, és vagy 50 méter hosszú szalmakazal, teli kotorékkal, mindez olyan 5 holdon. Ez ustóbbi mindjárt kiesett, mint ugrasztó hely. Az etnikum a nagyobb fákat itt is kivágta, az ágak meg halomban a földön és jól felgazosodva, remek járatokkal és hasonló védelmet adva a nyulacskáknak, mint a dróthalmaz. De azért ez szebb, veszélytelenebb és természetesebb is…

Mivel egy fiatal szukát ki akartam próbálni, már görényt ugyeJ, egy kisebb várat kerestünk a szélén. A harapós fekete ördög nem igen akart keresni és hajtani, pedig éhes volt az tuti. Viszont amikor kijött a kotorékból a vad görényt lefőzve elfutott, támadott és büzzentett, amikor Zatu vissza akarta fogni. Így ő visszakerült a szállítóba. Elővettük Recét a 9 éves profimat, és a bunker domboldalában lévő várba eresztettük. Elsőre ugrott egy trikolor!!! nyúl, melyre jól is ment a héja, majd eztán rendes üregik ugráltak. Közben esett már az eső. Fényképezőmet videóra állítottam, hogy egy-egy pedzést meg tudjak örökíteni nektek. Nem könnyű, kézen a madár, a másikban a kamera, nézni a görényt, a kotorékokat, ugrik a nyul, megnyomni az exponálót, engedni a madarat, nézni a madarat és a képernyőt. Szóval vagy 6 videót készítettem, melyből majd 2 sikerültebbet láthattok itt. Ha van hangkártyátok, akkor az egyiken Zatú szaftosabjából kaptok ízelítőt. Én azóta is röhögökJ

Innen a dombról a nyulak a kisebb kotorékba fejeltek, így vissza mentünk oda, onnan a dombra futottak, illetve a bunkert megkerülve valahová. Közben dobáltam a héját, de a nyulak idő előtt elérték a kotorékokat. És az eső esett, a madár lomha kezdett lenni, és a nyulak után így vizesen csökkent a vehemencia, én meg kezdtem ideges lenni. Négy kotorékból csikicsukiztuk az üregiket. Ez jó játék volt, mert tudtuk, hová engedjük ismét a görényt. Végül, mondom engedek még egyet és ha nem fog a madár abba hagyjuk, mert láttam elveszítette a kedvét. Erre a pogány istenem megszállt, és kitolt egy potyát elénk. Rece kihajtott egy háromlábú üregit, melyet végül a madárral legyújtattunk. Frissen el volt lőve a hátsó lába kisgolyóssal, csoda, hogy a görény nem fogta még lent meg. Ezen hagytam élvezkedni az elázott madarat, Zatu kattintgatott. Gondoltam befejezem, de a kis ördög ugye... Hogy ne én legyek a dezertőr, kérdezem a Zatut, megpróbáljuk a trágyadomb alatti kotorékokat most így felizgulva, mert futott be oda pár nyúl? Mert ugye a nyúlfej megevésétől kedvet kapott az elázott madár. Gondolhatjátok mit mondott a Zatu, aki izzig-vérig vadászlázba ég mindig. Nem, kedves barátom, nem azt mondta, hogy Janikám, megvan az egy nyúl, húzzál vissza a kocsidhoz, hanem azt, amit hallani akartam. Persze, nannná!

A nagy trágyadomb mellett volt két nagy kecskerágott bozótos, sok dróttal, melyek alján volt pár kijárat. Gondoltuk, hogy innen vissza a bunkerig futó nyulakra nagyobb a sansz, mert legalább egy 40 méteres síkon kell a kis tapsinak futni. Leálltam a jobb helyet, készen a kamerával, bár jelezte, haldoklik az aksija, és a víztől sem repes igazán. Oszt persze a Murffy drága itt is bejátszott, mind a 3 nyúl takarásban a Zatu oldalán nyargalt. Kettő után vágtam a madarat, de az, egy nagy vizes esernyős suhogásával tán 30 métert tudott repülni. Na jó, akkor ha a pogány atyám figyelmeztet, hogy ne vétkezzem, hát legyen neki, hiszen ide tette az elázott és kedve szegett héjám elé a sütit. Így a madarat visszatettem a nyúlára, jól bezabáltattam és irány vissza a kocsi. Zatu is velem cuppogott, mert a két kis nőstényét be akarta vonni a játékba ő is. Közben a kamkorderem lepadlózott, még később próbáltam némi tüzet csiholni bele, de a rohadék inkább a Murffyra hallgatott és hallgatott.

Tajga a szekrénybe, Gréti a kézre, gyors leszerszámozás, oszt irány a tanyahely ismét. Mindjárt a bunker oldalához megyünk, mert Zatu ide látta a trágyadombtól futni a nyulakat. Beállok poziba, az eső szakad, Gréti fázik, a húsra sem néz, idegenkedve nézi Zatu fiatalabbik kisgörijét, milyen szerzet lehet. Csak didereg, a kis göri meg játszik, nagy hasával és viselkedésével mutatja, a korábbi tűz nyista, már bekajált ma, ohne meló. Kislányt végre elkapódik, oszt jön a remek reményű anyukája, mely tavaly azért erősen bizonyított. Persze ennek is akkor a kufferja mint a tüzér lónak békeidőben, és a jazz-dob hasa is arról árulkodik, hogy a vadlibapecsenye neki is ezoterikusan hatott a mackóhájára. Viszont ő rutinos, csak játszik és nem jön elő, pedig oda lett berakva, ahová a trikolor nyúl beszalad. Pedig a trikolor madaramhoz színbe állati jól mutatna, bár a fényképezésnek meszeltek. Én állok és várom, hogy meglegyen a görény, az esőtől már kötésig átázott vagyok, a hernyóm viszont még száraz és egyszercsak felkapja a vállam fölé a fejét. No már most fent állok a domb tetején, megettem az 5 méter magas beton bunker. Jobb vállam felett hátra nézve látom, hogy a tanyahely szélén, megettünk tán 50 méterre, egy nyúl fut. Ebben a pillanatban Gréti elrúgja magát és spontán vetődik hanyatt és gangol a nyúl után. Lesek és rohanok, mert felrepül a fára és les lefelé. A fák alatt az ellopott fák ágszövevényei alá pislog. Futok, és taposok alá, nyúl pattan vissza, irány a Zatu és az előtte lévő kis várba fejel, mielőtt a Grétike fogáshoz jutna. Kismadaram a fán rám néz, sajnálja, ígéri a következőre jobban startol. Kézre hívom, és mondom a Zatunak, aki persze az akciót nézi és nem a görényt pecázza, hogy visszamegyek az ágakhoz, mert egy nyulat láttam a másik irányba futni, hátha ott lesz a következő rőzse halom alatt. Zatu szidja a kis görit, mely sem a nyúl lábat, sem a véres csalifejet, sem a fácán szárnyat nem respektálja, csak hőmérőzi a kijövetelt. Mondom, hagyd kimászni, és akkor kapd el, ha eljött a kotoréktól messzebb. Hernyómmal a kézen, sietősen megyek vissza, látom, már nem fázik, nem reszket, ki van nyúlva 5szörösére, kapkodja a fejét, merre vannak a nyulak. Milyen érdekes ez a természet, soha nem látott még üregit. A kitett házi nyulat megnézte, leszállt mellé, látta nem zsákmány, és otthagyta. Mezeiket nézegette, de soha nem akart magától indulni rá, viszont a kis kiniglire egyből indult. Na ja, mexikóban is vannak kisnyulak, földi mókusok, patkányok és copfos fürjek. Ezek mind úgy vannak bekódolva a génjeibe, mint nálunk a karvalynak a fürj, vagy a veréb. Ugye egyikre sem kell tanítani őketJ

Már az utolsó ághalmazt taposnám a tanyahely sarkába. Oszt öreg nyulász módon összeakad a nyúllal a szemem, mielőtt a madár meglátta volna. Kajabálok a Zatunak, látom a nyulat, hátha meg van a görény, és lássa az eksőnt ő is, hiszen ezért jött. Már ládázza a görit és indul felém. Sok lehetőségem nincsen, mert eddig bírta a kinigli, és rohan kifelé, szerencsére a nyílt pampa felé, majd fordul balra. Gréti kanalaz erősen utána, a szél oldalt fúj nem igazán segíti, de ez nem látszik a törekvésén. A nyúl egyenesen a kazal irányába fut és a markolás előtt be is tud iszkolni alá. Gréti parabolába vágja magát élesen, elkerülve a bálacsattanást, majd a széllel vitetve magát a bálahossz végébe száll és kihúzva magát les. Várva hajtok alá. Hívom, jöjjön kézre és menjünk vissza a kotorékhoz, ahová az előző nyúl befutott. Jön is, de fölém ül be az akácra, hátha onnan lát még valamit az előző lehetőségéből. Zatuval éppen tárgyaljuk, hogy az okos madár nagyon lesi a pályát, talán lát is a tanyahelyen futkározó nyulat, mert addig nem jön le kézre, míg steril nem lesz a pálya. Megbeszéljük öreglányomat engedjük le, mert ő könnyen kezelhető, és akkurátusan a 4 kijáratos kis várat le tudja keresni úgy, hogy azt az egy nyulat tutira kitolja. Ha nem sikerül, visszamegyünk a trágyadombhoz, és a bokrok alól kihajtjuk a bentlévőket, és akkor most már a tutira állok le, ahonnan a hernyót biztosan tudom engedni a pőrén rohanó nyulakra. Ott lesz egy 30 méteres lehetősége arra, hogy a takarás nélküli nyulat megfogja, mielőtt az a várba ugrik. Zatu emeli az ujját, ami azt jelenti, dobog a nyúl. Némán vadászunk mutogatva, hiszen ez a kifizetődőbb. Én picit arrébb állok, mert balra tőlem a bunker, előtte pár vár bokrokkal és sok dróthalmazzal. Előttem a bokor, mely alatt van a vár, jobbra a sík placc, mögötte a két nagy bokor a sok dróttal és a két várral, alatta a tért záró szalmakazal-gát. Megettünk végig akácsor, alatta az ágakkal-bpkrpkkal és egy kotorékkal, párhuzamosan a trágyadombbal. Na képbe vagytok akkor. Zatut szembe velem a bokor másik oldalára állítom, hogy ne arra fusson a nyúl, mert számomra az a legtakartabb engedési szög. Nyúl kivágódik és balra a bunker és köztem elviharzik, nyomában a hátraszaltót tévő hernyómmal. A bunker eltakarja az üldözést, mely körülötte zajlik, Zatu, mivel beljebb áll, látja, hogy „kőkeményen” levág a harris. Erre persze futni kezdek, a bunkert jobbról kerülve, de a madár közbe kiül a fára és les lefelé. No már most, aki nem ismeri a hernyókat, vagy nem vadászott vele, ez azt jelenti, hogy polpozícióban van, amerre néz, ott van az áldozat, és a társak, a többi hernyó, ami most én meg a Zatu vagyunk, ott kell hajtani, ahova pointól. Ha már láttatok a harrisról természet filmet, vágájátok miről karattyolok, így én rohantam vóna alá, de betámadott, és ez a „KOCSOG” bazi nagy épület megint eltakarja az érdekességet. Így hátra arc, vissza a kiindulási helyre, mert a bunker mögött arra zörgetnek erősen. Mire kiérek, a madár ül a fán, kint a tanyahely szélén, és nézésével mereven „állja” az alanti pontot. Kérdem a Zatut, oda futott a nyúl?, mert neki teljes belátása volt. Állítja nem volt ott nyúl, az biztos. Azért én futok alá, és közben mondom, a fácánokat is így jelezte, melyek betettek előtte, meg gyorsan a szociális vadászati módokat is elregélem, míg alá érek. És persze, a nyúl ott lapult az ágak alatt. Közeledtemre kirobbant, mert ugye a simabőrű itt lőni szokott, és ezt el kell kerülni. Most az égből kapott egy vágást, mely érdekes módon a gazba droppoltatta. Persze folyamatos futásban vagyok a madár alatt, dobogásomra kikel a nyúl, majd a madár vágására cselez és eltűnik. Madár jelzi persze az okos fejével hol lehet a nyúl. Mivel a sáv végére értünk, félő, hogy ez a nyúl is a takarást kihasználva begyorsít és a kazal alá fejel. Így kajabálok a Zatunak állja le a kotorékot, én kerülök egyet, és felé próbálom a nyulat terelni. Ha szerencsém van, én a szélén a fák alatt a ropogással hátulról befelé tudom terelni a nyulat, és velem párhuzamosan a nagy trágyadomb is megvezeti a kotorék felé, melyből ugrasztottuk. A bokrok, fák és a trágyadomb között, ha kirobban, akkor van egy alig 10 méteres sík a kotorékig, ahol sansza lehet a hernyónak. Persze mivel vadászállásban van - illetve a természetben ezt fogó madárnak hívják – Grétike, komótosan taposom a bal oldali ágakat párhuzamosan haladva a jobb oldali trágyahalommal, bízva benne, hogy kettőnk között lapuló nyúl ugyan úgy kiugrik már 30 méterről, mint eddig. Látszik, puskázhatták, mert állatira érzi a lőtáv határát. Gárti rugaszkodik elsőnek, keresem a nyulat a szememmel, és látom, jól számoltam. A trágyával párhuzamosan vágtat a nyúl, a takarást kihasználva, a madár szokásosan magasan, a héjától idegen magasságban teker, majd levág, nekem takarva és ott marad és síri csend. Zatu kurjant egy cifrát, hogy hogy lezúzta a madár, az éppen a sima placra kirongyoló nyulat. És nem keresgél, nem átlép, hanem egyből fejen fog mindkét lábával, ösztönösen, tanulás nélkül. Érdekes minden nagyobb zsákmányt egyből fejen ragad, nem úgy mint a többi ragacs. A nyúl nyikkani sem tud, Zatu kiabál fussak, de minek, hiszen nem kell neki segíteni, nem mezei ezJ És gyorsan elmeséli mit látott, meg milyen állat volt ez a pedzés, és persze a végén gratulál. A telómmal próbálom az esőben fotózni, és két kép valahogy sikerül a sok közül, ezt láthatjátok is. Kicsit félti a zsákmányát még, és vinné a gazba, így felnyitom a nyúl fejét, és hagyom degeszre ennie magát. Pár falat után megnyugszik, látja, ez tényleg az övé. Közben fényképezek, próbálok úgy állni, hogy az óvszerhegyek és csomagolások kimaradjanak a képbőlJ Húdekomoly! Mondaná Zatu is. Én sem láttam még ilyen kupakoló helyet, melyen ennyi szétszór óvszer és csomag volt! Nem duma, kérdezzétek Zatut, 3, azaz három fekete kukászsák volt teliszedve így is, vagy oda gyűjtve pluszba az elhasznált kotonokkal. Ez a benne lévő cuccal is két mázsa! Guiness rekordnak is el lehetne küldeni, ha lenne rá gusztusa valakinek. Bár tény veszélyes hulladék, a hatóságot azért nem érdekelheti nagyon… Szóval emberek ilyen veszélyes közegben solymászunk!

Míg a madár eszik, mi ázunk, de már nem vesszük észre. Közben hív a házigazda mi van? Mondom, éppen eszik a harris. Őszintén mondja, nem hitte volna, hogy sikerül nyulat fogatni ittJ Varázsütésre hívnak a vadőrök több helyről, ahol a következő hetekben nyulat kell majd befognom immunizálásra, vérfrissítésre. Persze hogy megyek, mert a jövő szezonban ismét üregizni szeretnék, és persze titeket is vinni akarlak majd magammal. Bibike is hív, mert ugye az első mms neki mentJ, sajnálja, hogy nem jöhetett.

Pár kép a tegnapról az előzőek mellé bepakoltam, hogy valami korpás delikátot is lássatok.

Holnap fenyvesen támadunk, így időben mindenkinek csucsu-baba. Már aki solymászikJ

Röppentem,

karvaly