Szépérzéketek csiszolására egy újabb versikém

Pogány hit

Meghallgattatok csillogó pogány ősök,

Mert a világ megújuló és mindig örök,

Hogy ismét sütni fog, ha elvonultak a ködök,

Mert a tanok állnak, és mindenek fölött.

A fagyos hóból is mindig elő bújik egy pici virág,

És szétrobban az addig oly nyugodt fagyos világ,

A szennyet eltakaró fehér havat,

Felváltja a virágesős tavasz,

Majd nyárra gyümölcsét megérleli a remény,

Mely nem mindig hivalkodó, csak csöndes és szerény,

És amikor réz színűre festi az erdőt a hajnali pára,

A bőgő szarvasbikát is megtalálja a beérett párja.

Nyugalmat és álmot hoz a tél havas leple,

Bölcsességet hoz a gondolkodó szemre,

Mely csukva is tisztán látja a világot,

Feledve a megsebző éles szilánkot…