Második nap a kislaföldön.

Szombat. Az ismerős pannonhalmi dombok alatt hajtottunk. Bubú gyanúsan reggel eltűnt biztosítási kötvényeket kötni… Reggel két csoportba indultunk solymászni, mert megjött a prezidentünk, valamint Varga Gabi, ki egyik fődijét is meghívta erre a vadászatra, így ők négyen alkották a sólymos csoportot plusz egy érdeklődővel. Ők nagyon kevés fácánt találtak a rájuk kiszabott napi területen, mint panaszkodták este. Két fácánnal jöttek be, és jó érzéssel, hogy a meghívott vendég madara a télakból előkerült estére.

Mi héjások is kiegészültünk tinnyei Gabival és barátnőjével,  Onedinnel,Török Pistával, ki a hernyómat trógerolta e napon, illetve Zsolti jogászunk és apjával. Az ismerős gazos árkokat kellett faggatnunk, ahol kihelyezés is volt a területen, így a tyúk is fogható volt. Hozzá teszem, hogy ez csak azért volt szerencsés, mert kakasból talán ha 5 pld-t láttunk, amiből kettő terítékre is került. Elsőre kétfelé hajtottunk párhuzamosan egy-egy csatornát. Mumi „rohant” elsőnek egy kakas után, mely nem lett meg, majd tyúk után gangolt a gyilkos alá a madara, ez sem lett meg, így mindjárt el is jött megkönnyebbülten az oszlopok alól. Majd én engedtem Tajgát, de nem akart még a kelő tikra nézni sem és felívelt egy nyárfa tetejére. Az idő napos, mondhatni szikrázóan, és szél nukú, így felhúzta a lábát és átment szolizásba. A teljes repertoáromat feldobáltam neki, amit elő tudtam bányászni málhámból, de sámli. Mondtam is a többieknek, menjenek csak tovább, én kivárom a 3 órát, akkor már tuti le fog jönni a napozásból. Így a csapat tovább ment, csak Pista a hernyómmal, Zsolti és apja Józsi maradt velem. Osztán lekapja a lábát szép madaram a 4 emelt magasságból és startra jelentkezik, persze nem irányomba. Szerencsére egy táblával arrébb a Tetkós madara 200-n elkapta a fácánt, így nem lendült utána a lusta madaram. Közben eldumálgatunk, kutyám sehol, rásistergek oszt kitol egy tyúkot, onnan ahol 10 kutya elment már. Tajga az előbbi hoppon maradást nem akarta megjátszani, így anwart poziból lestartolt és alig 100 méterre ledurrantotta a figyelmetlen tyúkot. Persze ez nem volt szép teljesítmény, így nem jutalmaztam érte, viszont örültem, hogy a kezemen pihen. Mivel Gréti (heriszem) jelentkezett fácán ügyben, mondtam Pistának, ha spontán bárhol kel egy fácán, egyből engedje az okos madarat, majd átadom a héját, lehívom a hernyót, ha nem fogna, majd vissza cserélünk, megint enged, stb. Így Pista is tud egy picit élesbe solymászni, melyet már régen kóstolt, és a hernyómra se este kerülne a sor. A héját úgy is cumiztatni akartam. Mivel igen jó kutyák voltak előttem, mondom is a három srácnak, visszamegyünk az előző felállásunk felé, mert tuti még elhagytak fácánt. Közben beszélgetünk, mert a hernyóról infóra éhesek Zsoltiék. Aba áll, Pistát rákészítem, persze fotómasináról megfeledkezem. Még mondom, ne dobja a hernyót, mert nem szereti, okos madár, majd elrúgja magát ha akar menni. Tyúk kelt, Gréti indult és a fasoron végig hajszolta, majd át derékszögbe egy másikra oszt ült és lesett lefelé. Nem láttuk igazán az üldözést, így átadtam a Tajgát és mentem lehívni a hernyót. Persze nem jött le, mert az okos madár hozzám beszélgetve mutogat le a kampójával a fa alá. Aba mutatja, nem tévesztett a légi harcos, a gaz alatt a tyúkja lehet. Kizavarom a tyúkot, mely toronyba kel melyet pár centi híján markol félre Gréti, majd a kövi gazos árok felé hajszolja (milyen fotót tudtam volna kreálni a fejem felett 8 méter magasan!!! Most csak a retinámra égett ez az szép eksön). Ott állt a Tetkós, így kajabáltam, nehogy ráengedjen, közben oldalról jött egy héja… A tetthelyre cuppogva, mert felengedett a pluszokba a higany, kiderült, a távolban a Nyulas madara dekkolt a fán, oszt meglátva a távoli landoló tikot, indult mindjárt. Baj nem lett, mert Gréti szépen bevárt a nád előtt a földön,

Pityu madara meg bevágott, majd a másik oldalon kirepülő tyúk után inalt tovább. Közben kelt ismét egy tyúk erre Tetkós engedett, mert a három kutyától a kis csatornában nem bírta a tétlenkedést. Én már lemondtam, hogy hernyóm első fácánja végre tető alá kerül, de hát a két héja ebben megelőzte. Oszt láss csodát, Bodza kitolja a hernyóm tyúkját. Hogy az volt az egyértelmű volt, mert laposan repült, így kajabáltam a Pistának erisszen. Hernyó utána is gangolt és el is markolta, de a Bodza magának akarta, így leverte róla. Volt némi K…anyázás. Gréti ijedtében egy bokorra ült, majd a túloldali gazba levágott elkapva a tyúkját. Végre! Mondhattam volna, de a nemesi oklevélre pályázó kutyabőr ismét előkerült, leverve a madaramat a megérdemelt zsákmányáról. Megvártuk, míg gazdája gyilkos hívására elüget a kis szuka, majd Grétikének visszaadtuk a zsákmányát. Kicsit bizalmatlanul kopasztott szegénykém, várta tán a kutyát. Közben a héjám vitustáncot lejtett a fácánok után, mutatva, már nem akarná az istenadta szoláriumot. Mondtam Pistának vegye fel a hernyót, mert megpróbálunk egy másik fácánt fogatni vele, hogy jobb vége legyen az emlékének a fácánozással kapcsolatban. Közben jött a Mumika, és invitálom a csoportunkhoz, lévén mi öregek már nem futkossuk a határt össze, megelégszünk azzal, éppen ami jut. Mondom, bár a két kutya lekereste idáig az árkot, de biztosra veszem, hogy kihagytak pár fácánt a nagyobb nádasoknál, lévén nem igen másztak bele. Elmesélem a hernyóm első sikeres, de annál szerencsétlenebb fogását közben, míg Dugó dandártábornok és Aba keresgélt. Mumié természetesen az engedés sora, mert nekem már mindkét madaram fogott. Kutyák állnak, a kakas kikelt, Mumi enged és a hímecske üldözött is, de csak a tábla széléig oszt felült egy fára, oszt kéretés. Mi az elkanyarodó csatornán elfelé keresgéltünk tovább, mert valahogy érzem, ebben a csatornában több fácánt hagytak el a sporik. Közben Tetkós telózik, megvan az a tyúk, amire elhajított, meg minek megyünk vissza ezen a csatin, hiszen azon már többen eljöttek. Válaszként előttem spontán kikel egy tyúk a nádból, melyre engedem a madarat. Szépen átrepülték a táblát, majd a következő repcésen elkapja a tikot a héja. Futásról szó sincsen, mert állatira cuppog a határ. Mire átszabom a táblát, a kutya álla az árok alján, csóválva jelezve, ne menjek tovább a héja itt van. Nem picit zsákmányféltős a Tajga, így a tyúkkal azt a 200métert visszarepülte a takarásig, hátha nem találom meg:) Mindig ezt csinálja velem! Kakassal is elég jól el tud biciklizni több tíz métert, csak azért, nehogy a pedzés helyén megtaláljam. Na ja, kutya és adó mellett eddig én nyertem:). Érthetetlen, hogy egy hosszú üldözés után, van még ereje tovább cipelni a vadját, nehogy osztoznia kelljen. Míg kopaszt beér Mumi, gratulál. Mondom, menjünk vissza a csatornára, ahol engedtem, mert tuti van még ott fácán a kutyaütőktől. Pár jutalom falat után héja ismét nyugalmi helyzetben, Muminak keresünk a visszament csatornában. Dandártábornok áll, kakas kel, Mumi enged, héja indul. A kis vadonfogott hím végiggangolja a csatornahosszt, be a fasor mellé a kakas után, melyet parádésan levesz, és erős fejfogással tartja a mellét rugdosó sarkantyúst, míg Mumi odasétál. Ez nem sámli, mert volt negyed óra, mire odaértJ. Mumi elégedett, be is fejezi egyből a szép pedzésen a napot, irigykedve méregeti magához a kakas farkát:) Mivel 13 óra van csak, az idő álom, így mindkét madaramnak egy-egy engedést irányozok még elő. Többet minek, hiszen jól teljesítettek. Grétikét szeretném látni, illetve neki kell a tapasztalat, mert fogási rutinja nagyon kevés, de repülni már erősen tud. Lévén úgy repítem nap mint nap, hogy kiengedem a kocsimból, autókázok 4-5 kilométert, az okos madár meg a kinyújtott kezemre repül, vagy be a kocsiba, még 40-50km/óra sebesség mellett is. És nem liheg! Szóval van röpte már. És ismét állt a kutyám abban a csatornába, amit üresnek hittek a kollégák! Pistának szólok várjon, most már fotózni akarom a hernyóm eksönét, majd a kutyát beugrasztva kattintgatok szaporán. Ezt láthatjátok a képeken. Hernyó végigűzi kábéra oda, ahol a Mumi madara fogta meg a kakast. Próbálgat levágni a csatornába, de a dandártábornoktól kicsit tart a Bodza kaland után. Gréti a fahegyében, Mumi lábhoz rendeli az ebét, a fiúk a szántás felé hajtják ki a tyúkot, melyet ott el is markol az okos madár. Na ezt szerettem volna mindjárt az első körben is. Itt már csak fotózás, és a madárka jutalmazása történt, meg persze gratula Pistának a sikeres pedzésért:)

Negyed kettő, sétálunk tovább, már csak a héjámat akarom egyszer hajszára engedni oszt elég. Szép volt ez a nap így is, amit szerettem volna, már hogy a Hernyómnak sikere legyen ez maximálisan összejött. Mentünk egy nagy kört, mert nem találtunk most már tényleg semmit, már majdnem a srácokat is beértük az utolsó táblánál. Váratlanul kiburrant egy tyúk, melyre az elugró madarat engedtem. Nem volt senki közelbe, így had menjen. Rövid üldözés után a madár felült egy fára és nézte a tyúkot, mely elrepült a tábla közepére és letett. Az ostoba telepi mi? Madaram, mert a kummantós napját élte mérlegelt, hogy még 500 métert repüljön, vagy nem. Oszt csak neki durálta magát, de eltévesztette a helyet, mert leszállva nem találta az elbújt tyúkot. Mi madártávlatból kíváncsian vártuk mi lesz, mert segíteni minek, vagy megfogja, vagy mára ennyi volt. Végül megneszelte a tyúkot, de az szárnyra kapott, mielőtt fogásra nyúlt volna a héjám, így a szántást markolta a széplejány, a tyúk meg vissza repült pont elénk, kb. 5 méterre. Héja némi fáziskéséssel persze nekidurálta magát, mert érezte, vagy ez, vagy kézre hívás és akkor kevesebb a mai menü. A tyúk, mert mondom ostoba volt, letett elénk az útra, majd a bokrok közé akart szaladni. Vesztére a Dugó pont szembe jött vele, és okosan megtorpant. Tyúk ezt nem bírta cérnával, és toronyba kikelt, hogy máshol próbálkozzon szerencsével. Na ebben a pillanatban érkezett Tajga, aki előttünk 5 méterre 2méter magasan leakasztotta a fácánt. Ritka pillanat, hogy egy pedzést testközelből, ráadásul üldözés végén így elénk táruljon. Persze leakasztotta, majd mindjárt a bokor és árok aljára repült vele, és vonszolta be a rekettye alá, hogy alig tudtam bemenni érte. Két óra volt, és mi mára befejeztük. Mert elég volt, szép volt, bőven elég volt, estig majd a fiatalok még hajtanak ha akarnak, mi visszasétáltunk a kocsikhoz. A 3-4 kilométeres visszaúton azért találtunk még 3 fácánt, pedig itt is lejárták a kutyák már vastagon. Minden esetre a Mumival megjegyeztük, marha jók a kutyáink és pont:) Nem panaszkodtam, de jó volt letenni a vállamról az 5 fácánt a kocsiknál. Na persze, aki két madárral hajt, az cipelje is az eredményét. Közben leszereltük magunkat, némi eszegetés és beszélgetés közben vártuk a beszállingózókat. Zlacika, ahogy szokta, hosszú üldözésből az első tyúkján befejezte a napot, megjutalmazva madarát. Asszem rá büszkék lehetünk mi héjások, öregeknek meg példamutatós. Tetkós 3 fácánnal jött be, Nyulas 4, Ferkó2, Mumi, Halászbéla, Gábor 1-1 zsákmánnyal. Onedinnek és Bubúnak nem sikerült. Így a 10 héja és a hernyóm 17 fácánt ejtett el ezen a napon. Este borban párolt fácánmellet és mustáros-fűszeres combokat sütöttem a fijjugnak vacsorára, meg a szokásos 5lityó erősebben rumozott puncsot. Vitaestet tartottunk a prezidenttel és többi újonnan jöttel, de éjfélkor már ledőltünk, mert beálmosodott a társaság. Szép nap volt és tartalmas.